Hogyan született meg az irományom?
Csupán kikapcsolódás és szórakozás gyanánt kísérletet tettem az írással. Fogalmam sem volt mégis miről érdemes írni, így agyalni kezdtem. Bár manapság a romantikus történteteknek van nagy hype-ja, de én nem akartam ezt a sémát követni. Legalábbis éreztem nem az én stílusom. A Kutyám Jerry Lee (angolul: K-9) című film nézése közben, amit már szerintem több mint százszor láttam, azon gondolkodtam, hogy mi lenne, ha én is megpróbálkoznék egy rendőrkutyás történettel. Készítettem is egy vázlatot szereplőkkel együtt Honey: egy rendőrkutya naplója címmel. Persze nem CTRL+C és CTRL+V módra másoltam le Jerry Lee történetét. Csakhogy bele gondoltam, hogy kutyás történetekből is elég sok van. Így újabb ötleteket kerestem és különféle cikkeket olvastam az írásról. Több helyen is rábukantam, hogy olyanról írjak, amit én is elolvasnám. Visszatértem a megkezdett vázlatomhoz és átírtam, de még mindig éreztem, hogy ez Jerry Lee utánzata. Nem lehetet ugyan az a történet.
Kíváncsiságól elkezdtem kutakodni a mesterséges intelligencia után (időszámítás ChatGPT előtt), hogy mégis mire lenne képes és főképp mire használnák. Így gondoltam az ilyet is belecsempészhetnék a történetbe, ami hatására kicsit sci-fi-sebb beütést kapott. A főszereplőnek kitűzött kutyust bíztam meg azzal a feladattal, hogy hordozon egy mesterséges intelligenciát és beszélhetne is az emberekkel. De ez még mindig nem volt elég izgalmas. Ezért csak a kutyus gazdája számára tettem lehetővé, hogy tudjon vele beszélni. Ehhez még valamit kellett tennem, hozzá: a kutyus hogyan lett a mesterséges intelligencia birtokosa és az embere miért érti az ő nyelvét. Pluszban a kutyust is még némi képességgel kellett felruháznom, hogy utaljak a mesterséges intelligencia mi létére. Ez eredményül a gazdi viszont a háttérbe szorúlt. Neki is ki kellett találni valami különleges személyiséget.
Kis időre félre raktam az írást. És persze a tanulással kellett törődnöm. Ámbár néha mégis találtam arra időt, hogy bűncselekményes vagy politikai híreket olvassak – amikből inspirációt szerezhetek. Sokszor megfordult ez is a fejemben ez a gondolat ,,miért nincs igazság a Földön" és hogy ,,akinek van pénze csak az járhat jól". Beköszöntött a COVID is, ami hatására még szürkébbé tette az emberek minden napjait. Mit mondhatni a világ tele van problémákkal. Az irományomba is belecsentem kis disztópikus hatást. Így megszületett Nicolas T. Smith karaktere. A keményfejű, lázadó és kisé falánk rendőrtiszt. Ő lett Honey gazdája, aki folyton valamilyen problémába gabalyodik. Szerintem egy sajnálni való és egyben agyon csapni való antihős lett, akit hiába figyelmeztetnek az ellentétét csinálja. Szükségem volt még néhány szereplőre is, ami még jobban megnehezíthetti Nicolas életét: itt lesz James Campbell, az áltudós, aki filantróp üzletembernek adja ki magát és illegális állatkísérleteket végez (később Nicolast is kezelésbe veszi) avval az okkal, hogy megtalálja az örök életet; Rōrensu Yamaguchi, a jakuza főnöke, akivel a rendőrrel szerep felváltva Tom és Jerry-set játszik; Amy, Nicolas húga, aki át akarja szoktatni őt a vegetariánus életmódra (Amyt valójában nem is nevezném rossz szereplőnek (inkább anyáskodó), úgyanis csak a bátyán akar segíteni és az egészségét félti, aki hiperkoleszterinémiás és érzelmi falásrohamai vannak).
Minden nap írtam az irományomhoz valamit és vele párhuzamosan a tanulással is próbáltam törődni. A nehéz időkben muszáj voltam félre rakni a regényírást, ugyanis a saját problémáimmal is kellett törődnöm, amit oldani kellett. Pár évvel később a Stílus és Technika kiadó oldalán rátaláltam egy Light novel pályázatra. Hátha lesz belőle valami hozzáállással többször is átolvastam (ill. többször is átírtam), illusztrációt készítettem és megírtam hozzá a szinopszist, ezzekkel együtt beküldtem a pályázatra. Vártam a csodára. Végül január végén értesítettek, hogy megjelenést nyert a könyvem🥳. Ezt tényleg megcsináltam? Milyen nagy fába vágtam a fejszét? Biztos, hogy ezt végig akarom csinálni? – ezek a gondolatok cikáztak a fejemben.
